Nők a sakkban – nők a tudományban

2022 a nők éve a sakkban, ami meghatározza a Világsakkfesztivál fókuszát és címét is:
Nők a sakkban – nők a tudományban. Hogy ez mit jelent majd a fesztiválos gyakorlatban? Állítunk picit a reflektorokon, új perspektívából, a nőket előtérbe helyezve mutatjuk be a sakk társadalmi, tudományos, oktatási, művészeti és sportos kapcsolódási pontjait.
A sakkünnep hibrid jellegét megőrizzük, azaz aki nem tud személyesen velünk lenni október 8-án Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, annak az online térben nyitunk széles sávot és biztosítunk belépést az eseményre.

Részletes program hamarosan, de addig is olvasd el az idei fókusz kapcsán Polgár Judit személyes üzenetét:

 

Az utóbbi hónapokban gyakran eszembe jutott Mahatma Gandhinak ez a mondata: „Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda.”
Sokat töprengtem rajta. Nem az igazságtartalmán, mert az tízes skálán „százas”, sokkal inkább azon, mitől lehetne még teljesebb ez a gondolat, mi az önbecsülésünk alapja, mi erősíti vagy gyengíti. Akkor is ez járt a fejemben, amikor elkezdtem felvázolni az idei fesztivál tematikáját. Felírtam a fő irányt, és abban a pillanatban belém hasított a felismerés.
Nők a sakkban – nők a tudományban.

Ez a két feljegyzés nézett velem farkasszemet, bennem pedig azonnal összeállt a kép.

Mi a célunk azzal, hogy a fesztivál, összhangban a Nemzetközi Sakkszövetség „2022 a nők éve a sakkban” kezdeményezésével, a lányokra fókuszál? Teszünk egy határozott, erős ecsetvonást a képhez, miszerint a lányok/nők helye a társadalomban és a STEM területeken ugyanúgy alanyi, ahogy a férfiaké.

A társadalom sok esetben kijelöli a lányok/nők helyét és haladási irányát, ami rendszerint azt is meghatározza, hogyan tekintenek magukra és hogyan gondolkoznak magukról. Az a fejlődési ív, amit én bejárhattam a szüleimnek köszönhetően, mert feltétel nélkül támogattak, az abszolút csúcs elérésére ösztönöztek, és arra, hogy ne hajtsam le a fejem, most is inkább kivétel.

Miért nem természetes ma sem, hogy egy lány esetében, például a sportban, tisztán szakmai szempontok mentén értékeljük a fejlődését? Miért nem az a kérdés, hogy kihozta-e magából a legtöbbet, a legjobbat? Nem a fiúkhoz képest – egyszerűen önmagából.

Ahhoz, hogy ezen a területen fordulat történjen, a társadalom minden szereplőjének – szülőknek, családtagoknak, tanároknak, mentoroknak, politikusoknak – változnia kell. Kevés dologban vagyok annyira biztos, mint abban, hogy MINDENKI tud tenni azért, hogy a lányok/nők önbizalma és önbecsülése növekedjen, hogy kevesebb előítélettel találkozzanak. Ennek az alapja az, hogy a szellemi, mentális és fizikai teljesítményüket értékeljük elsősorban, és nem a külalakot (lásd még: szépség, forma). Ne hasonlítsuk őket a fiúkhoz/férfiakhoz, ne azzal biztassuk őket, hogy lányként milyen tündöklően teljesítettek, mert ez édes méreg: lekicsinylő, alacsonyabb elvárást támasztó nézőpont.

Mit fűznék tehát Gandhi mondatához?


Ezt: a tudat, hogy mások hisznek bennünk, az egyik legnagyobb ösztönző erő. Az emberi önbecsülés pedig azon a meggyőződésen nyugszik, hogy bizonyos dolgokat én tudok a legjobban megcsinálni.

Polgár Judit Sakk Alapítvány
Polgár Judit Sakk Alapítvány